Milyen borzalmas, ha egy tizenhárom éves kislányra azt mondják, „semmi különös”, és ha az életében sem történt semmi különös. Erről panaszkodik naplójában Szima Krapicina, regényünk hősnője. S lám, alig írja le a panaszos sorokat, óriási esemény bolygatja fel az életét: filmszereplésre hívják. A mi kis hősnőnk boldogan vállalja a szerepet, s mint minden más kislányt, őt is megszédíti a reflektorfény. Bizony, ez a szédület nem múlik el egykönnyen, s csak szenvedés árán lehet abba belenyugodni, hogy a „nagy” szerepből „egyetlen” szerep lett. – Lev Kasszil, a kiváló szerző Az egyetlen szerep című regényében megtalálta a gyógyírt a „mérhetetlen” szenvedésekre.